Hogyan diagnosztizálható a metabolikus szindróma?

Az anyagcserét érintő egészségügyi problémák együttes fennállását általában rutin orvosi vizsgálatok során állapítják meg. A túlsúly természetesen szabad szemmel is látható, ám a diagnosztikai kritériumok többi része jól meghatározott, mérhető paramétereket jelent. Mikor lehet kimondani a metabolikus szindróma diagnózisát?

A túlsúly, ezen belül a hasi elhízás, szemmel is jól látható jelenség, mégis érdemes kicsit behatóbban is foglalkozni vele. Az első mérőszám, amely megmutathatja a jelenlétét vagy a mértékét, a testtömegindex (BMI): kiszámításánál a kilogrammban mért testtömeget elosztjuk a méterben mért testmagasság négyzetével. Értéke 18,5 és 25 között optimális. A 25 és 30 közötti BMI túlsúlyt, a 30 feletti pedig elhízást mutat.

Fontos méretek

A metabolikus szindróma szempontjából a legveszélyesebb a hasi, „alma” típusú elhízás: ilyenkor a súlyfelesleg elsősorban a hason rakódik le, és felszaporodik a szervek közötti úgynevezett zsigeri zsír, amely komoly egészségügyi kockázatokat hordoz magában. Ideális esetben nőknél a haskörfogat 88 cm, férfiaknál 102 cm alatti. A hasi elhízás mutatójaként szokták emlegetni a derék-csípő arányt is. Ilyenkor a derék kerületét annak legkeskenyebb részén, a legalsó borda és a csípőcsont közötti távolság felénél, a csípő kerületét pedig a csombcsont nagytompori részénél mérik, majd a derék kerületét elosztják a csípő kerületével. Ha az így kapott, úgynevezett WHR-érték (az angol Waist Hip Ratio kifejezésből) a férfiaknál 0,90 vagy magasabb, nőknél pedig 0,85 vagy afölötti, akkor hasi elhízásról beszélünk, ami – különösen 1,0 érték felett - már növelheti a metabolikus szindróma kialakulásának rizikóját.

Beszédes laborértékek

A vérnyomásmérés is jelezheti a metabolikus szindróma kialakulásának veszélyét. Ha a szisztolés érték több mint 130, a diasztolés érték pedig magasabb mint 85 Hgmm, akkor magas vérnyomásról beszélhetünk. A laborvizsgálat során kimutatott egyes értékek is árulkodóak lehetnek. Az éhomi vércukorszint akkor tekinthető emelkedettnek, ha meghaladja az 5,6 mmol/l értéket – ez már a prediabétesz (csökkent glükóztolerancia) jele lehet. Magas vérzsírszintre hívja fel a figyelmet, ha a trigliceridszint meghaladja az 1,7 mmol/l értéket, miközben az ún. „jó”, HDL koleszterin értéke férfiaknál 1,04 mmol/l, nőknél pedig 1,3 mmol/l alatt marad. Az alábbiak közül 3 tünet együttes megléte esetén felállítható a metabolikus szindróma diagnózisa:

• hasi elhízás
• emelkedett triglicerid-szint
• alacsony HDL-koleszterinszint
• magas vérnyomás
• 2-es típusú cukorbetegség vagy csökkent glukóz tolerancia vagy inzulinrezisztencia.

A szív és érrendszeri kockázatok felmérése érdekében 40 év fölött mindenkinél érdemes lenne rendszeresen általános állapotfelmérést végezni.

Kockázatnövelő tényezők

Számos tényező növelheti a metabolikus szindróma kialakulásának veszélyét. Az életkorral a kockázat fokozatosan nő, 20 év körül a népesség kevesebb mint 10 százaléka érintett (bár egyes esetekben már gyerekkorban kialakulhatnak a tünetek), a 60 éves korosztályban viszont már mintegy 40 százalék az előfordulási aránya. Egyes fennálló betegségek, a magas vérnyomáson, koleszterinszinten és inzulin-rezisztencián vagy cukorbetegségen kívül például a nem alkoholos májbetegség vagy nőknél a PCOS (policisztás ovárium-szindróma) is növeli a rizikót. De veszélyeztetetté tehet a dohányzás, a tartós stressz, és az is, ha a négy betegség közül (elhízás, magasvérnyomás, cukoranyagcsere zavar, zsíranyagcsere zavar) valamelyik, esetleg maga a metabolikus szindróma is, jelen volt a család kórtörténetében. Ilyenkor különösen fontos, hogy rendszeres orvosi ellenőrzéssel és életmódi változtatásokkal segítsük a megelőzést.

Csiki Judit

Források:

Lektorálta: Prof. Dr. Márk László, kardiológus, belgyógyász, lipidológus